Több százezer albumot adott el, toplistás volt dance és klasszikus zenei listákon egyaránt - ugyanazzal a dallal! - mialatt megszámlálhatatlan nézettséggel büszkélkedhet YouTube-on és Spotify-on is. Mégis, amikor Lindsey Stirlinggel beszélsz, egy olyasfajta szenvedéllyel (és gyorsasággal) beszél, mint aki nem biztos benne, hogy meddig fog tartani a dolog, amiről beszél, és mindent ki akar adni magából. Nagyjából 20 percig beszélgettem Lindseyvel, az idő mégis zsúfolásig telt a gondolataival, érzelmeivel és emlékeivel, amiket egyszerűen nem tudtam egy helyre zsúfolni. A teljes cikk a keddi Paste Magazine számban lesz olvasható, addig is itt egy bónusz kérdezz-felelek amit a rajongók értékelhetnek.

 

A hegedülés volt a legnagyobb szenvedélyed, mialatt felnőttél?

 

Gyerekként órékért könyörögtem, de ezen kívül rengeteg más dolog is érdekelt, főleg amikor bekerültem a középiskolába, és amikor végzős voltam. Imádtam sportolni, rettenetesen érdekelt a média világa, folyton videókat készítettünk a barátaimmal. Ez még azelőtt volt, mielőtt mindenkinek lett videoszerkesztő programja, és ez nagyon ritka volt. Megkaptam ezt a programot és elkezdtünk zenés videókat csinálni a többiekkel. Nagyon sok eltérés volt az életemben, tiniként imádtam varrni. Ezek közül az érdeklődések közül rengeteg szerepet játszik a karrieremben. A saját videóimat szerkesztem, én veszem fel őket. Még mindig imádok jelmezeket tervezni. A fellépéseim atlétikusak, szóval szinte az összes érdeklődési köröm egy naggyá nőtte ki magát, azt hiszem.

 

Amikor középiskolás voltál, játszottál hagyományosabb rock zenekarokban is, igaz?

 

Egy olyan "boldog rock" féle, Jimmy Eat World stílusú bandában játszottam. Az első alkalom volt, hogy elektronikus hegedűn játszottam, és az volt az az idő, amikor beleszerettem a szereplésbe. "Wow, a hegedülés lehet poén" gondoltam. Úgymond felvetette az ötletet, hogy különböző stílusokat próbáljak ki.

Írtál egy önéletrajzot, igaz?

Igazából ez egy memoár. Egy memoár, amin az elmúlt két és fél évben dolgoztam a nővéremmel. A címe a The Only Pirate at the Party, és januárban fog megjelenni.

Nem ijesztő egy ilyen meghatározó művet ilyen fiatalon megírni?

Mindenki ezt kérdezi, "Wow, van elég tapasztalatod ahhoz, hogy könyvet írj?" Ez nem a vége semminek, de megoszt egy csomó olyan élményt az életemből, ami oda juttatott, ahol most tartok. Most van itt az ideje, hogy megírjam ezt. Most van itt az ideje annak, hogy van közösségem, akik meg akarják hallgatni, és vannak emberek, akiket érdekel. Szóval nagyon izgatottan várom, hogy megoszthassam az utat, ami ide juttatott, de még így is rengeteg megosztanivalóm van.

Az egyik dolog az volt amit említettél, hogy szeretnéd, ha az EDM-ben több élő elem lenne. Több mozgás. Te ezt csinálod a saját zenéddel, hogy tudnák más zenészek, pl. DJ-k megcsinálni ezt, amikor egy asztal mögött állnak és ők a fókusz középpontja?

Sosem értettem, a DJ-knek miért nincsenek táncosaik! Nem hiszem, hogy valaha jártam volna egy EDM DJ koncerten, ahol igazán képzett táncosokat láttam volna. Rengeteg esetben van, hogy összeszednek néhány go-go lányt, akik nagyon csinosak, szexik, meg minden. Miért nem szereznek néhány feneket szétrúgó lányt, akik képzett táncot tudnak mutatni? Emellett, voltam már Zedd koncertjein, és Zedd tud játszani. Tehetségesen tud zongorázni és dobolni, és a fellépése alatt csak egyetlen egy alkalom volt, ahol épp, hogy hozzáért a dobokhoz. Ez a srác tud előadni. Annyira kívánom, hogy egyszer a koncert alatt kicsit hagyná az irányítást és megmutatná, mit tud a zongorán vagy a dobon, megmutatván, "én tudok ezeken játszani". Úgy gondolom, erre a tökéletes példa egyébként Robert Delong. Többször is játszottunk ugyanazokon az esteken a turném alatt. Imádom a hangzását. Nagy művész, de úgy gondolom, sokkal népszerűbbnek kellene lennie, mert ötvözi az EDM-et néhány élő elemmel. Élőben keveri a mixeket, sokszor énekel és azt is belekeveri. Fantasztikus, és úgy gondolom, a tökéletes példája annak, hogy kéne EDM zenét előadni.

Mit gondolsz arról, hogy egyre több zenekar von be hegedűt az élő fellépéseikbe?.

Szerintem király! Amikor középiskolás voltam, emlékszem a Yellowcard-ra . Látni, hogy az egyik frontember játszott a hegedűn. Annyira menő volt! Rengeteg hegedűjátékos volt, akik a saját művészetüket végezték és ezt a klasszikus hangszert különbözőféleképpen játszották, és ez nagyon inspirált engem. Megtették ezt rock n' rollal, punk zenével, vagy akár jazz zenével. Mit akarok csinálni? Akármit is játszol, akármilyen művészeti formát is űzöl, nagyon egyszerű leragadni annál, amit mindenki más csinált már benne, de annyira izgalmas arra gondolni, hogy mit tudnál kezdeni vele, akár hegedűn, akár gitáron, akár bármi máson játszol. Oda viszed a művészeted, ahova csak akarod.

---

Saját fordítás! Eredeti cikk ITT