A versenyszellem alakította Lindsey Stirling zenei karrierjét, de ellentétben a valóságshow-k győzteseivel és versenyzőivel, ez a versenyszellem nem formálta át őt. Talán ennek az az oka, hogy a hegedűművészt, aki az elektronikus dance zene elemeit pop és klasszikus formákkal ötvezte - mindezt, miközben koreografált táncmozdulatokat ad elő - kegyetlenül kiejtették a 2010-es America's Got Talent negyeddöntőjéből, és mindent az elejéről kellett kezdenie.

"Próbáltam lemezkiadó cégekkel és ügynökségekkel is dolgozni, különböző show formákat próbálni, jártam Vegas-ban." Meséli Stirling. "Csak kipróbáltam mindent, amire csak gondolni tudtam, de semmi nem vált be. Senki nem gondolta, hogy a zeneiparban van hely a stílusomnak és a zenémnek; túl más volt."

Stirling távozása az AGT ötödik évadából, ahol "hip-hop hegedűsként" tartották számon, főleg Piers Morgan cinikus megjegyzései, majdnem véget vetettek a karrierjének. De ez is csak egy újabb verseny volt, ami megadta neki az ötletet arra, hogy a hegedű iránti szeretetet a tánccal kombinálja.

A kertvárosi Phoenix-ben felnőve, a 29 éves Lindsey szívesen jár a szüleivel és nővérével szimfonikus koncertekre és táncos estekre, amilyen gyakran csak lehetséges. Stirling szülei szintén klasszikus neveltetésben részesítették otthon, és a kis Lindsey elkezdett úgy felnézni a szólóhegedűsökre, mint a rocksztárokra.

Mivel a szülei nem tudták megengedni maguknak a tánc és a hegedű leckéket is, választania kellett, és a hegedűt választotta, a tánc később érkezett, és saját magát tanítgatta rá. Középiskolában hegedűn játszott egy Jimmy Eat World stílusú rock bandában.

A pop-punk banda, a Yellowcard, amiben volt egy hegedűs is, korai inspirációként szolgált azzal, hogy megmutatta, nem kell szigorúan klasszikus zenét játszania, hogy a hegedűjátékát olyanná teheti, amilyenné csak szeretné.

Amikor pedig az ösztöndíjkeresésre került a sor ahhoz, hogy egyetemre tudjon járni - A BYU-ra szeretett volna járni Utah-ban - egy középiskolai lányszövetkezethez fordult, ami a Junior Miss Scholarship Program nevet viselte.

"Ott volt egy csomó klasszikus hegedűs, akik nagyjából ugyanazon a szinten voltak, mint én, és arra gondoltam 'Mivel fogok kitűnni közülük?' Azt akartam, hogy szórakoztató legyen, és ne csak lenyűgözze az embereket" mondta. "Azon kezdtem gondolkodni, hogy tehetném a zenémet lehengerlővé a közönség számára."

A szülei bátorítására, Stirling elkezdte beleépíteni a mozdulatokat az előadásaiba. A kemény munkája - sokak számára rettenetesen nehéz hegedűn játszani és mozogni egyszerre - kifizetődött, és megnyerte a versenyt egy eredeti rock dal előadásával.

" Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor először léptem fel színpadon úgy, hogy közben táncoltam, a közönség reakcióját" meséli.

A főiskolán elkezdte beleépíteni az elektronikus dance zene és hip-hop elemeit a klasszikus zenébe, annak ellenére, hogy az EDM távol állt a népszerű zenéktől a szülővárosában. "Imádtam az EDM-et, mert arra inspirált, hogy táncoljak és mozogjak." 

A hegedűművész elkezdett zenét írni, és aztán feltöltött egy videót a YouTube-ra, ami megragadta az AGT producerek figyelmét.

"Tényleg azt hittem, hogy ez meg fogja változtatni az életemet... hogy ez lesz a nagy áttörésem, minden meg fog változni. De valójában csak elmentem, kirúgtak, semmi sem változott. Igazából nagyon lelombozó volt, és nagyon nehéz volt feldolgozni ezt a kemény kritikát, amit kaptam. Ha egy milliós nézettségű TV műsorban szerepelni nem indítja el a karrierem, akkor mi fogja?"

Folytatta a tanulmányait a BYI-n, ahol filmkészítést tanult, és találkozott a rendező Devin Grahammal, aki később szinte az összes videoklipjét készítette. A kezdetnek egy eredeti dalhoz, a 'Spontaneous Me'-hez készítettek videót. Graham megtanította neki, hogy legyen sikeres a YouTube-on. 2011-ben látott napvilágot a videó a YouTube-on, és már 22 milliós nézettséggel rendelkezik.

Stirling számára az online felület egy menedék a zenészeknek és a közönségeiknek, akárcsak másoknak a YouTube közösségben - filmkészítők, komikusok, animátorok és más zenészek, akárcsak az a capella csoport, a Pentatonix, akik megalkották a "YouTube híresség" fogalmát.

"Mindent megváltoztatott" mondta.

2012-ben Stirling megjelentetett egy saját magáról elnevezett albumot a saját dalaiból. Azóta, a 'Crystallize' című single-hez készült videoklip már 131 millió nézettséget is elérte. Az album platina lett Németországban és arany Lengyelországban és Svájcban. Az USA-ban nagyjából félmillió példányt adtak el, és jelölték a Legjobb Dance/Elektronikus album helyére a Billboard Awards-on. Az album elérte a 23. helyet is a Billboard 200-as listáján, és a Dance/Elektronikus lista elejére is feltört.

"Az emberek nem tartoznak kategóriákba és dobozokba; szeretem, hogy a zeném kifejezi ezt. Akármi lehetsz, ami akarsz, megalkothatod a saját stílusodat. A fellépéseimen látom ezt. Látok gyerekeket, látok nagyszülőket együtt. Ez egy változatos tömeg, ahol mindenki érezheti, hogy elfogadják."

A csúcsra vezető útja folytatódott egy közös dallal, a Pentatonixszal dolgoztak egy Imagine Dragons feldolgozáson, ami 2013-ban be is zsebelt egy YouTube Music Awards díjat. A videójátékok zenéiből készített feldolgozásai is újabb közönséget szólítottak meg, akik talán amúgy sosem hallgattok volna se elektronikus, se dance zenét. Stirling egy csomó és változatos karakterű zenésszel is dolgozott már, más YouTube hírességektől kezdve John Legend-ig, és Josh Grobannel és a Muppetekkel, akikkel a Charlie és a Csokigyár 'Pure Imagination'-jét dolgozták fel májusban.

 A YouTube összetartó, szoros közössége sokáig uralta a platformot, ám az utóbbi években mainstream művészek is kezdtek beférkőzni.

"Az internet egy nagyon fontos platform, egy nagy olvasztótégelye a tehetségeknek. Az idők változnak, csak a művészet számít, megoszthatod a közönséged bárkivel, és ez izgalmas."

A második albuma, a 'Shatter Me' 2014-ben jelent meg és jóval felülmúlta az előző album sikereit. Elérte a második helyet a Billboard 200-as listáján, és megnyerte a díjat a legjobb Elektronikus/Dance album kategóriájában. Szintén segített Stirling feliratkozóinak megsokszorozásában (már 7 millió felett jár) és 1 milliárd fölé a teljes megtekintések számát.

Ezen kívül írt egy önéletrajzi könyvet, ami Januárban kerül a polcokra, és a The Only Pirate at the Party címet viseli, ezen kívül a harmadik albumán kezd dolgozni, amivel be akarja bizonyítani, hogy felnőtt, mint művész. Stirling azt mondta, hogy nagy mértékben inspirálta a fesztiválokon való fellépés, hogy látta, más előadók hogy szerepelnek és hogy adnak elő, akárcsak az, hogy látja, a zenéje hogy hat a rajongóira.

Habár nem nevezi a zenéjét EDM-nek, megpróbálja inspirálni a többi elektronikus előadót, hogy vigyenek egy kicsit több mozgást és életet az előadásaikba. Reméli, hogy ez megtörténik, hogy a DJ-k professzionális táncosokat hívnak a fellépéseikre, nem pedig go-go lányokat. Vagy, ami mégjobb, több elektronikus előadót szeretne látni, akik tudnak hangszeren játszani, és meg tudják mutatni tehetségüket a fellépéseken. 

Stirling jelenlegi show-ja tartalmaz egy részt, ahol sírok között játszik és táncol, és a legnagyobb és legláthatóbb sír Piers Morganhez tartozik, aki már nem szerepel a TV-ben az USA-ban, amíg Stirling éppen a karrierje csúcsán van.

"Emlékszem az érzésre, annyira le voltam törve, szó szerint lesújtva éreztem magam, minden erőmet követelte, hogy ne törjek ki könnyekben azon a színpadon. Túl vagyok rajta, és valószínűleg az, hogy kirúgtak a show-ból a legjobb dolog volt, ami valaha történt velem. Rengeteget tanultam belőle és megmentett attól, hogy valami rémes szerződésbe legyek kényszerítve, és rákényszerített, hogy mélyebbre ássak és küzdjek azért, amit szeretnék.

Saját fordítás! Eredeti cikk ITT